Golyóbis

Két éves próbálkozás után, sikerült elkövetnem életem legtökéletesebb golyóját! Nagyon örülök és lesz folytatás! Most utólag bevallom (amit már magamról tudtam eddig is), hogy a felfogó képességemmel lehet gond. De nem is érdekel sikerült és ez a lényeg. Bele nyugszom, hogy nekem több idő kell mindenhez mint másoknak.

Egyenlőre itt van velem a gép mellett. Néha ránézek és mosolygok saját "nehézfejűségemen".

És, hogy fokozzam boldogságom megmutatom eddig első és egyetlen apróságot amit sikerült eladnom. Akár mennyit elvinnének tőlem de egyszerűen szép mintát nem is találok. Nem értem miért van az, hogy a legtöbb országban felnéznek a kézimunkásokra itt viszont még újságot is nehéz találni egy adott témáról. Mindenből megmutatják (jobb esetben) az alapokat aztán magára hagyják az embert felcsigázott kíváncsiságával együtt. Vagy így akarnak rávenni az önálló gondolkodásra? Azért lehet, hogy engedjük szabadjára képzeletünket? És akkor talán jó is amit kis hazánkban művelnek velünk kézimunkailag? És akkor talán meg is válaszoltam kérdéseimet? 

Pá, pá szépségem! Remélem úgy fognak szeretni mint én!