Komárom-Komárno
József Attila: A Dunánál
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.
(részlet)
Nem éppen árvízről szóló vers,de ez jutott eszembe a képekről.
Nagyon jó,hogy 20 percre lakunk a Dunától,......................és nagyon jó,hogy 20 percre lakunk a Dunától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése