Mivel...

...nem tudok mutatni semmit, ami elkészült volna.......,
Megmutatom azokat, akik minden nap jelen vannak még most is a fejemben. A drága-drága nagyszülőket.

Ők az anyai nagyszülők. Egész gyermekkor meghatározói. Nagymamám mindenféle kézimunkákról mesélt addig, míg ki nem próbáltam. Amit nagyon sajnálok az az, hogy a csipkeverést már nem láthatta. Nagypapa meg mindig madarat tömött, vagy varrt. Nem áll közel egymáshoz a két elfoglaltság. Most belegondolva ez a fajta ellentét, bennem is megvan.

És itt vannak az apai nagyszülők. Róluk sikerült több régi képet össze szedni. Nagyon örültem a levélnek mikor megtaláltam. Nagymamámnak írta az egyik bátyja. Olyan szép az írás, és olyan választékos...........!

Szerintem ez a házasság kötés utáni egyik első kép lehet.
Papa vékát font ( amit sajnos nem tanultam meg), meg vessző söprűt gyártott sokat.
Mamám meg állandóan terítőket hímzett. Ja, és varrt babákat is.  :-)

Aztán a katonaság. Az első talán bevonuláskor, a másikra viszont rá van írva a dátum, 1949.szeptember.
Azt mondják, mikor a papa hazajött a fogságból, az összes káposztát kihúzkodta a kertben. Azt mondta, hogy annyira megutálta nem, hogy enni nem bír többet, még látni se akar egyet se. És ne fogyókúrázzon senki a családban, ő lefogyókúrázta az egész család adagját egy életre.
Mennyit "sírunk" saját hülyeségeinken, nekik meg évek mentek el az életükből mások hülyesége miatt.
Mennyi mindent lehetne még most is tanulni tőlük!

Vissza a kaptafához

Varrtam egy kicsit. Jelentkeztek az elvonási tünetek. Az úgy kezdődött, hogy..........
két hete láttam a méteráruban szépséges anyagokat.

Muszáj volt venni!
Meg aztán régóta szerettem volna egy szép "pizsit".
Nézegettem sok felé, de nekem drágák (már amelyik nem műanyagból van). És eszembe is jutott, minden adott. Nem készítettem a méretemre szabásmintát (ahhoz most lusta vagyok, meg) minek is. Van az újságban. 

Gyorsan kerestem zsírpapírt és már szabtam is.

 Rózsaszín trikóval, fehér trikóval még divatos is leszek. Kell is ennyi, mert elég gyatrán tudok kinézni ébredéskor.

 Csipkét nem tudtam kihagyni, meg kicsit felvágtam oldalt.

 Semmi extra. Gumis derék, és összesen  (nekem)  1 óra szabadidő.

Ebben azért finomabb lesz még a reggeli kávé is.

2013.06.07. Duna

Komárom-Komárno

József Attila: A Dunánál

A rakodópart alsó kövén ültem,

néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.

Alig hallottam, sorsomba merülten,

hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.

Mintha szivemből folyt volna tova,

zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.  

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,

reszel, kalapál, vályogot vet, ás,

úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el

minden hullám és minden mozdulás.

S mint édesanyám, ringatott, mesélt

s mosta a város minden szennyesét.

(részlet)

Nem éppen árvízről szóló vers,de ez jutott eszembe a képekről.

Nagyon jó,hogy 20 percre lakunk a Dunától,......................és nagyon jó,hogy 20 percre lakunk a Dunától.

Ha semmire.....

...nincs idő mert hetente egy, maximum két napot vagyok itthon........   Főzök, meg néha sütök. Most gyorsan készült egy kevéske pogácsa  (bár nem kimondottan ehhez a leveshez való). De, ha be kell gyújtani, akkor a meleg szobában az aktuális könyvem mellé, jól jön a rágcsálni való is.

Jó étvágyat a keddi (nekem hétvégi) ebédhez!